Keressen minket és megtervezzük, kivitelezzük, személyre szabjuk a levegőelszívást és kifúvást.

Kérje ajánlatunkat e-mailben vagy telefonon. 

Mit jelent a légtechnika, és mi a célja?

A légtechnika az épületgépészet része. A gyárak, épületek, irodák légcseréjének szabályozott megoldásait foglalja magába. A technológia középpontjában ez a logika áll: tiszta levegőt szívunk be, az elhasznált levegőt elszívjuk, kezeljük, és kiengedjük a szabadba vagy visszaforgatjuk a rendszerbe.

Nézzük az egyes lépéseket abban a sorrendben, ahogyan logikailag egymásból következnek problémamegoldás során:

1. Elszívás és kifúvás
2. Beszívás
3. Levegőkezelés
4. Visszavezetés

Mit jelent a levegőelszívás és -kifúvás?

Az első probléma, amit meg kell oldanunk, az a szennyezett vagy problémát okozó levegő elszívása. Ez a probléma lehet például egy öntödében a felhevült öntőformának szaga, a fémgőzök (finom porok), a kemencét hevítő gázok égéstermékei, amik légneműek, és a keletkezési helyükről el kell távolítani. Ha a légnemű égéstermékek az égéstérben maradnak, éppen a további égéshez szükséges magas oxigén-tartalmú friss levegő elől veszik el a teret, és az égési folyamat leáll. Van, ahol pára keletkezik, van, ahol borzasztó szagok. Egy éttermi konyhában zsírgőzök és ételszagok keletkeznek, amit nem előnyös a vendégtér felé terelni, hiszen a jó levegő, a frissesség manapság már a vendéglők egyik kulcsfontoságú marketingeszköze.

A problémás levegő elszívását ventilátorokkal oldjuk meg (vagy azokkal segítünk rá a felfelé szálló meleg levegő által okozott légmozgásra), amelyeknek rengeteg formája létezik. Egy mezőgazdasági épület belső teréből (pl. istálló, szárító, tároló tér) fali ventilátorokkal szívjuk el a levegőt. A füstöt csőventilátorokkal vagy radiális ventilátorokkal vonjuk el a hevítő, olvasztó, égető kemencéből.

A ventilátor kiválasztása esetén a legfontosabb szempont a megfelelő légszállítás, amit óránként elszállított köbméterek számában mérünk. Számíthat ezenkívül még a ventilátor által létrehozott nyomáskülönbség, a szennyező, maró anyagoknak és víznek való ellenálló képesség, a beszerelhetőség vagy a tisztíthatóság, azaz a forma, illetve az üzemeltetés szempontjából az áramfelvétel és a karbantartásigény. A levegőt bizonyos esetekben az elszívási pontról légtechnikai csöveken keresztül vezetjük. A csatorna elején van az elszívási pont (egy ernyő vagy légbeömlő nyílás), míg a másik végén található az elszívó ventilátor.

Mit jelent légbeszívás vagy levegőcsere biztosítása?

Ahol elszívás van, ott negatív nyomás keletkezik, ezért mindenképp szükséges, hogy az elszívott levegő pótoljuk. A legtöbb esetben ennek érdekében légbeömlő nyílásokat biztosítunk a levegő elhasználódásának terében. Egy üzem esetében ez fali rácsokat jelent. Egy irodánál beáramlást segítő légtechnikai csöveket, amik elvezetik a friss levegőt a különböző helyiségekbe (ezért látunk gyakran kereskedelmi egységek mennyezetén „csupaszon” végigfutó csöveket). Bizonyos speciális esetekben a levegő befúvását szintén ventilátorokkal kell támogatni, főként hosszú úton és több különböző pontra kell elvezetni a friss levegőt.

Mi az a levegőkezelés?

A légkezelés a légtechnika legkényesebb és leginkább tudásigényes területe.

Ma a legnagyobb problémát az jelenti, ha az elszívott levegő nem engedhető ki a szabadba, ha a benne lévő szennyeződés átlépi a jogszabályban meghatározott koncentrációs hatértéket, vagy az óránként kibocsátható szennyezőanyag-tömeg küszöbértékét. De sokszor ez sem elég. A levegő szaga, hőmérséklete vagy páratartalma csak olyan lehet, mint amilyet befogad az a közönség, amelyik érezni fogja azt.

Ugyanakkor a légkezelés legfontosabb feladata: a gazdaságos épületenergetika. Magyarul megfelelő hőmérsékletet érjünk el a munkatérben, megfelelő légcsere mellett úgy, hogy normális szinten tartsuk fűtési és hűtési költségeket.

Nézzük meg, hogy milyen lehetséges problématípusokra kell megoldást adnia a levegőkezelésnek:

• Levegőfűtés
• Levegőhűtés
• Levegőszűrés és emissziócsökkentés
• Páratartalom-beállítás

Hogyan működik a levegőfűtés?

A fűtést legtöbbször a beáramló levegő kezelésénél kell alkalmaznunk. A beömlő levegő nem lehet túl hideg, hiszen ez az üzemi terület hőmérsékletét túlságosan lecsökkentené ahhoz képest, mint amit elvár a technológia, vagy igényelnek a dolgozók.

A levegő fűtése érdekében alkalmazhatunk kalorifereket, csőregisztereket vagy hőcserélőket is. A teljes légcsere szempontjából a levegő hőmérsékletének kérdése okozza az egyik legnagyobb fejtörést. Gyakori eset, hogy a kiszámított szükséges levegőcsere mennyisége olyan hőmérsékletcsökkenést okozna, amit csak magas fűtési költséggel lehet kompenzálni.

Mikor szükséges a levegőhűtés?

A legjobban ismert levegőhűtő eszköz a légkondicionáló egység (vagy „légkondi”), amely egy zárt helyiségben élők, dolgozók komfortérzetéért felelős. De mi mást szolgálhat még levegő hűtése? Vannak olyan üzemek, amelyek túl forró levegőt bocsátanak ki ahhoz, hogy bizonyos szűrési, leválasztási vagy szagtalanítási technológiák hatékonyan alkalmazhatók legyenek. A hűtés a legtöbb esetben hasonlóan működik, mint a légkondikban, azonban ipari méretekben ezt már levegő-hőcserélőnek nevezzük.

Mit jelent a levegőszűrés? Hogyan működik az emissziócsökkentés?

A levegő szennyezettsége nem léphet át bizonyos törvényben meghatározott határértékeket. Gyakran a levegő minősége a dolgozók egészségét veszélyeztetné, ha nem lenne megfelelő elszívás és szűrés.

Míg a porokat, szálló szárazanyagokat szűrési eljárásokkal (szűrők, ciklonok) választjuk le a levegőből, addig a folyadékcseppeket kicsit eltérő cseppleválasztókkal „csapatjuk ki”. Eggyel komolyabb kihívás, amikor a légnemű szennyező anyagoktól kell megszabadulnunk. Ezek lehetnek gyúlékony vagy robbanékony gázok, mérgezők vagy élővilágra károsak. Kémiai és fizikai eszközök egyaránt rendelkezésünkre állnak. Megnehezíti a dolgunkat, hogy szinte minden egyes anyag leválasztására más-más eljárást kell alkalmazni, szerencsés eset, amikor sikerül „több legyet” (vagyis molekulát) ütni egy csapásra. Néha alkalmazhatunk levegőhűtést és kondenzációt (pl. bizonyos olajipari gázok cseppfolyóssá tételéhez), máskor azonban a kémia segít az alábbi eszközökkel: nedves gázmosók (reagens anyagok vizes oldatát permetezzük a levegő útjába), abszorberekkel (száraz reagens anyagokkal találkozik a levegő), utánégetőkkel (elégetjük a levegő makroösszetevőin kívüli egyéb anyagokat) vagy akár hidegplazma használatával (a levegő saját molekuláit alakítjuk át oxidatív anyagokká, amelyek „eloxidálják” a szennyezőket).

Különleges emisszió: a bűz csökkentése

A legkevésbé kézzel fogható probléma a kibocsátott levegő szaga. Ha ez zavaró, az nem azonosítható egy konkrét anyag koncentrációs szintjével. Különböző anyagok kombinációi meglepően szélsőséges koncentrációk esetén is okozhatnak zavaró szagot. A szagprobléma megoldásában segíteni tudnak a szűrő és emissziócsökkentő megoldások. Gyakran azonban nem szükséges ennyire költséges beruházás, ha kizárólag a szaghatást kell csökkentenünk (pl. „ozmogén sorompó” eljárással).

Mit jelent a páratartalom beállítása?

A levegő páratartalmának beállítása kérdéses lehet az emberi komfortérzet (irodák, vásárlói terek), a termelés (mezőgazdaság, száraz levegőt igénylő ipari tevékenység) vagy a levegőszűrés következő fázisában alkalmazott technológia szempontjából. Párásításra gyakran gőzt, vízpermetet vagy párologtatót alkalmazunk, míg a páratartalom csökkentésére kondenzátort (cseppfolyósítja a vizet) vagy abszorbert (megköti vagy felszívja a vízpárát).

Mikor beszélünk levegő-visszavezetésről?

A levegővisszavezetésével csak akkor foglalkozunk, ha egyáltalán nem szeretnék a külső környezetbe kiengedni. Ennek két alapvető oka lehet:

1. A levegő hőmérsékletét megőrizzük, és tisztítás, kezelés után visszavezetjük.

2. A levegő szennyezőanyagtartalma nem alkalmas arra, hogy kiengedjük a környezetbe, azonban még praktikus lehet a technológiában tartani (pl. hűtés céljából). Viszonylag ritka eset, amikor a levegő visszavezetésére tényleg lehetőség van, hiszen a legtöbb esetben a levegő vagy emberek számára, vagy egy égési folyamat számára fontos, amiben belső folyamatok növelik nyom- vagy makroelemek mennyiségét, és ekkor már nem alkalmas az újrahasznosításra (pl. kilélegzett levegő).

Egy légtechnikai rendszer javítható részenként, vagy csak egy egészként lehet kezelni?

A légtechnikai rendszerek általában modulárisak: tartalmazhat szűrőket, hűtő vagy fűtő berendezéseket, párásítókat, különböző csőrendszereket. Ezek a legtöbb esetben (szerencsés módon) egymástól függetlenül is szerelhetők, cserélhetők. Ettől függetlenül természetesen figyelembe kell venni azt, hogy ha egy jól működő légtechnikai rendszerbe pl. egy más kapacitású ventilátort építek be, akkor azonnal megváltozik a légsebesség, a térfogatáram, a nyomás, a szállított szennyező anyagok koncentrációja. Minden ilyen módosításnál felül kell vizsgálni, hogy a rendszer más elemeit kell-e változtatunk, átszerelnünk, újragondolnunk.

Miért speciális ipari terület az ipari elszívás?

Ahol valamilyen légszennyező vagy szaghatást okozó anyag keletkezik a termelési, szolgáltatási folyamatban (pl. ipari kemencék, nagykonyhai berendezések, főző felületek, szervesanyagok erjesztése), ott szükséges az adott kibocsátási pontban, a felület felett, a gáz- vagy gőztérből a szennyezett levegőt elszívni nagy teljesítményű ventilátorok segítségével.

Ennek hatására a zárt térben negatív nyomás (vákuum) keletkezik, ami miatt beszívó felületeket kell biztosítani, ahol a levegő a szabadból beáramolhat, és az elszívott levegő helyébe lép. A légbeömlő felületeknek (pl. zsalus szellőző nyílás) minden esetben nagyobb felületnek kell lennie, mint az elszívás keresztmetszetének.

Mi a különbség az épületszellőztetés és az ipari elszívás között?

Az egyszerű légkezelés/szellőztetés és az ipari elszívás között jelentős különbség van.

Az irodaházakban, bevásárlóközpontokban a szellőztető rendszerek általában szinte láthatatlanok az átlagos látogató számára, ugyanakkor az egész épületet behálózza egy csőrendszer, amely egy központi elszívó és légkezelő rendszerhez csatlakozik. A levegő cseréjét a feltétezett maximális létszám alapján tervezik, és általában a biztonság kedvéért túlméretezik, hogy az emberek ne legyenek rosszul az állott, elhasznált és oxigéniányos levegő miatt. A szabályozást lehet különböző érzékelőkhöz, szondákhoz (pl. széndioxid vagy szénmonoxid, hőmérséklet, páratartalom) kötve létrehozni, ami még komfortosabbá teszi azt a helyet, ahol alkalmazzák. A szellőztetés profi szabályozása pedig nem csak kényelmesebb, de egy költség- és „figyelemtakarékosabb” is. (Mi is szereltünk már nagy budapesti irodaház számára olyan szellőző rendszert, amely több száz elszívó nyílással rendelkezett.)

Ezzel szemben az ipari elszívás fókuszában nem a belső terek általános levegőcseréje áll, hanem a túlzott hőt vagy légszennyező anyagokat (por, gázok, égéstermékek, szaghatással rendelkező anyagok) kell eltávolítani egy adott pontból vagy a légtérnek egy meghatározott részegységéből. Ez a kis tér lehet zárt (pl. egy zárt kemence) vagy nyitott, illetve félig nyitott (pl. egy hegesztő munkaasztal vagy keverőkád). A cél itt egyértelműen az, hogy a nem kívánatos levegőt távolítsuk el a tér egy kis „szeletéből”, tehát ennek megfelelően kell terveznünk az elszívási pont helyzetét, vagyis a levegő „gyűjtésére” alkalmas megoldásokat kell telepítünk. Egy hegesztő munkaasztalához egy állítható vagy statikus csővéget kell biztosítanunk a hegesztési pont közvetlen közelében, hogy a hegesztési porokat és gőzöket a dolgozó ne tudja belélegezni. Egy olvasztó vagy hevítő kemencénél a bizonyos felszabaduló gázokat szeretnénk eltávolítani, hogy ne maradjanak a gyártósornál, hiszen akadályozhatják a munkavégzést vagy a további szükséges kémiai reakciók beindulását. Egy zárt állattartó telepen egyszerre kell figyelembe venni a megfelelő légcserét és az állatok számára szükséges hőmérséklet fenntartását.

Gyakori eset, amikor egy üzemi légtérben a ipari elszívás olyan mennyiségű levegőt szív el a környezetétől, hogy további szellőztetésre már nincs is szükség.

Műszaki szempontból igazán érdekes jelenség, amikor az egyes épületeknek külön szellőzésük és légkezelőjük van, de egy központi hűtés látja el mindegyik épületet. Ez nagyon jól mutatja, hogy a levegőkezelés különböző szegmensei különböző méretű egységekre is tervezhetők ugyanazon a telephelyen belül. Nagyon jó lehetőség ez a költségek csökkentésére.

Amennyiben speciális ipari légkezelő egységet kell létrehozni (fűtő, hűtő egységek) a kész épülethez és gyártástechnológiához, akkor gyakran szükséges:

• külön melléképület létrehozása,
• a légkezelő egységek mennyezeten vagy más egyéb helyen való elhelyezése,
• további csövezés kialakítása, hogy elérjük a légkezelő egységet (vannak olyan szűrők vagy emissziócsökkentők, amelyek csak a fő üzemépület mellett helyezhetők el),
• esztétikai takarás (pl. álmenyezet)

Milyen területen van szükség az ipari elszívásra?

Az ipari elszívásnak számos formája létezik, és egész különböző iparágak alkalmazhatják. Kifejezetten jellemző a különböző gyártási eljárásokra, hogy egy pontjukban szükségessé válik a keletkezett légszennyező anyagok vagy többlethő elszívása.

A legjellemzőbb iparágak, ahol az ipari elszívás megoldásaival számolni kell:

• Gumigyártás, műanyagipar: a műanyagfeldolgozás során gyakran van szükség hőre akár olvasztáshoz, térhálósításhoz vagy felületkezeléshez. A meleg, szagos vagy oldószerekkel teli levegőt ki kell cserélni.
• Gépgyártás és öntödei tevékenység: az egyik legjellemzőbb probléma a hegesztési gőzök megrekedése, a másik az öntvények készítésénél keletkező szagok. Mindkettőnél szükséges a helyes ipari elszívás, ez azonban nem helyettesíti az ipari szagtalanítást.
• Élelmiszeripar: az élelmiszerek előállítása során több olyan lépés is lehet, ahol a szárítás vagy érlelés az egyik legfontosabb művelet. Mindkettő igényli az intenzív levegőcserét, és egyik sem hagyja hidegen a helyi lakosok szagérzékenységét.
• Szeszipar: az ipari alkohol előállítása a megfelelő levegőcserét igényli az erjesztőkádaknál annak érdekében, hogy az alkohol képződése megfelelő sebességű legyen. Az elszívott levegő a termelés szempontjából a továbbiak nem hasznos és nem is káros a környezetre, ezért a szabad levegőbe bocsátható. Ugyanakkor olyan szaghatást is generál, ami biztosan problémát okoz a lakosság egy részénél vagy akár az adott település vezetésénél. (Van olyan település, ahol egy 100 éven át nem jelentett problémát. Csakhogy az elmúlt évtizedekben a vegyipar és a gépgyártás igényei, valamint a termelési eljárások fejlődése növelte az egységi idő alatt előállítható alkohol mennyiségét. A környék lakosai megszokták ugyan a szagot, de nemrég megindult a lakóövezetek átrendeződése, és az új lakóparkok kiépülése. Aki eddig nem volt hozzászokva az erjedő cefre szagához, az ma a négyzetméterenként több mint egymillió forintot érő új lakásában pont annyira tudja ezt elfogadni, mint az átlagos fesztiválozó a félórásra csonkított Rihanna-koncertet playbackben.)
• Állattartás: az állattartás számára kényes kérdés, hogy a koncentráltan egy helyen tartott állatok levegője cserélve legyen, ugyanakkor a belső hőmérséklet ne csökkenjen egy elfogadható minimum alá. Az állattartó istállóknak elsősorban megfelelő légáramú elszívást és beszívást kell biztosítani, másodsorban pedig a beszívott levegő hevítését. Míg a hőmérséklet kérdése a beszívott levegőt érinti, addig a kifúvott levegőnél a legnagyobb probléma a szag. (Kifejezetten nyáron okoz gondot az állatok vagy a kitárolt állati ürülék szaga a lakosok számára. Ma már nem úgy viszonyulunk ehhez, mint 50 éve, amikor minden vidéki háztartásban természetes volt valamilyen haszonállat tartása. Ma már felháborodunk, követelünk, feljelentünk, ellenőriztetünk.)
• Szennyvízkezelés, hulladékkezelés: a kommunális és ipari hulladékok, illetve szennyvizek kezelése nemcsak azt szolgálja, hogy a felesleges hulladékok ártalmatlanná váljanak, hanem a feldolgozás eredményeképpen hasznos anyagokat is nyerhetünk (pl. másodnyersanyagok a válogatásból, mezőgazdasági alapanyag, tüzelőanyag). Az elszívás lehet szerepe a technológiában (pl. szennyvíziszap szárítása) vagy egyszerűen csak a szaghatást kiváltó gázok csatornázásában.

Az elszívás akkor a legkönnyebben kivitelezhető, ha zárt térben keletkezik az eltávolítandó levegő, gáz vagy por (pl. egy ipari kemence). A diffúz emisszióforrások (egy nagyobb területen vagy téregységben keletkezik az elszívandó levegő) esetén alkalmazhatunk takarást, lehatárolást, amely lehetővé teszi, hogy irányított elszívást építsünk ki (pl. nyitott tartályok lefedése).

Ahol már létezik elszívás, ott lehet kezelni a levegőt. Így a szennyezett levegő tisztítására szekvenciálisan egymás után kapcsolt légkezelő modulokat lehet beépíteni:

• hűtés
• fűtés
• por- vagy cseppleválasztás
• kémiai szűrés
• illatosítás, szagtalanítás

A modulok kiválasztása a tervezéstől és az igényektől függ.

Hogyan alakítható ki a megfelelő ipari légtechnika?

Azok a szolgáltatók, akik további épületgépészettel foglalkoznak, azok gyakran a légtechnikát is egyaránt beveszik a tevékenységi körükbe. Ma már országosan találunk olyan cégeket minden megyében, amelyek képesek részben vagy egészben ipari légtechnikát tervezni és kivitelezni. Minden tervező és kivitelező specializálódik, és sok cég csak néhány konkrét ügyfelet szolgál ki.

Elméleti szempontból az ipari légtechnika létrehozása nem különbözik az épületgépészet többi területétől: a helyes tervezés után indulhat a kivitelezés, amiben már nincs helye a meglepetésnek. A megfelelő tervezési sorrend egy épületnél:

1. Épülettervezés
2. Gépészettervezés: fűtés, víz- és csőrendszerek, légtechnika

A gyakorlat persze rendszeresen felülírja a megfelelő elméletet. Bár az ipari létesítmények légtechnikáját ugyanúgy az egész épület tervezésével párhuzamosan kellene elvégezni, a legtöbb esetben erre marad a legkevesebb idő és fókusz, így a hibák nagy része is ebből származik.

A légtechnika létrehozásának folyamata:

1. Igény- és állapotfelmérés
2. Helyzetértékelés, tervezés és méretezés
3. Eszközök beszerzése, munkaerő szervezése
4. Kivitelezés: helyszíni telepítés, szerelés, tesztelés, korrigálás
5. Emisszióvizsgálat és jegyzőkönyvezés, dokumentumok átadása

A fenti folyamat első két lépésére az építmény, a fűtés, a víz- és a szennyvízhálózatok megtervezése, vagy még gyakrabban a kivitelezése után kerül sor. Ha az elején nem lesz része a gondolkodásnak, akkor később kizárólag a költségcsökkentés, és nem az ésszerű szükséglet vezérli a tervezést.

Legnagyobb hibalehetőség: hibás méretezés

Talán nem meglepő, hogy akkor követjük el a legnagyobb hibát, ha nem tervezünk a légtechnikával. Általában az ipari elszívás az alkalmazott gyártási technológiához adott, vele együtt tervezett. Nem ritka, hogy a gyártósori gépek értékesítői konkrét javaslatokat dolgoznak ki a szükséges légtechnika kialakításához. Azonban elfordul az ad hoc tervezés (tipikus magyarországi eset): először a termelési egységet hozzák létre, amely oxigént von el, szagot generál, port vagy hőt termel. Alacsony kapacitás mellett ez még nem okoz problémát, mivel a természetes szellőzés képes elszállítani a felesleges levegőszennyeződéseket, port, hőt és szagokat (pl. néhány hegesztőállomás). Amikor a cég növekszik, újabb munkaállomásokat indítanak, akkor ez már nem elegendő. Utólag kell mérni, tervezni, vizsgálni, és általában jelentősen több megoldandó problémát teremt, mint ha az üzem eredetileg az ipari elszívással együtt lett volna tervezve. Nem azt mondjuk, hogy az épület tervezésekor egyből az induláshoz képest tízszer nagyobb kapacitásra kell méretezni légtechnikát, de egyrészt fontos ne felejtsük, hogy egyáltán szükségünk van rá. Másrészt, ha tudjuk, hogy számolnunk kell valamekkora növekedéssel, akkor legalább hagyjunk teret a további eszközöknek. Rendkívül fontos, hogy ezt a megrendelő kérje számon a gépész tervezőjétől, vagy legalább kérjen elérhetőséget olyan tervezőhöz és kivitelezőhez, aki a légtechnikával érdemben tud foglalkozni.

Referenciáink képekben: